Egyes adatok szerint több mint 62 millió civil és katona veszítette életét minden idők legvéresebb háborújában. Civil áldozatokban Magyarországon sem volt „hiány”, és bizony az ország majd minden települése gyászba borult a bombatámadások sokasága nyomán. Cegléden sem volt ez másképpen, főleg, mivel a rendezőpályaudvar stratégiai célponttá tette a települést és lakosságát. A város bombázása megtervezett és előkészített hadművelet-sorozat volt. Amit mutat az is, hogy már 1944 májusában megkezdődtek a felderítő berepülések a város légterébe. 1944. július 14-én vasárnap a város külterületét bombázták, a helyiek a 32 kráterből tudták, hogy a pusztítás még csak most fog elkezdődni. Ekkor még az anyagi káron kívül emberéletet nem követelt a bombázás. 

A gyilkos gépmadarak továbbra is naponta végigdübörögtek Cegléd egén, ám nem osztották a halált, egyelőre. A város közelében, a Márta dűlőben kényszerleszállást hajtott végre egy brit harcigép. A pilótának nem esett bántódása, pedig a Budapestet bombázó gépek egyikét vezette, egészen, amíg le nem lőtték.  

Végül Augusztus 29-e, mint a borzalmak napja írta be magát a ceglédi történelembe. Ugyanis ellenséges gépek flottája bombázta Budapestet, majd 9 óra 25 perckor felhangzott Cegléden is a légvédelmi sziréna, felszólítva a lakosságot, hogy siessenek az óvóhelyekre, ám ekkor még a gépek Szolnok-Törökszentmiklós irányába húztak el. Azonban mire a városiak fellélegezhettek volna a lopakodó gépek visszatámadtak Ceglédre, azon belül a rendezőpályaudvart, mint stratégiai célpontot kezdték bombázni. 11 óra 11 perckor csapódott be az első bomba, a sínek, az állomásépület, a raktárak, a malom pillanatok alatt hatalmas bombatalálatokat kapott, mind romba dőlt és ágaskodó tűznyalábok nyaldosták az eget Cegléd fölött. Ám mindez nem volt elég, bombatalálat sújtotta a Szűcs-és Kernács-telep szegény-házsorait, a törteli vasútat a Hulin-keresztnél, és a bedei Unghváry-telepet.  

A legnagyobb csapást azonban a vasútállomás mellett elhelyezkedő ideiglenes óvóhely telibe találása jelentette: 48 ember veszítette életét néhány pillanat leforgása alatt. Két halott személyazonosságára azóta sem derült fény. De a halál nagy aratása még nem ért véget, a német felségjelű, ám átállt román pilóták mélyrepülésben géppuskázták a Budai útnál vesztegelő 18 mozdonyt, a környező földeken négy ember, az állomás melletti telepeken pedig további kilencet gyilkoltak meg orvul. Itt érdemes megemlíteni Czéh János mozdonyvezető történetét, aki augusztus 29-én hozta be a szerelvényt a végállomáshoz, amikor a sziréna megszólalt. 11 óra 19 perckor várt a mozdonyvezető, kikönyökölt a gőzös ablakából, amikor egy egészen alacsonyan szálló angol vadászgép egy géppuskasorozatot adott le a kisvonatra, a mozdonyvezetőt tehát gyakorlatilag kivégezték. 

Aki pedig azt hitte, ennél rosszabb nem lehet, az tévedett. Szeptember elején  újrakezdődött a rémálom. Nem volt elég, hogy az augusztusi bombázás megsemmisítette a rendezőpályaudvart, a tartalék élelmiszert és ezenfelül számtalan civil életét kiontotta, szeptember 6-án két századnyi gép támadott a több sebből vérző városra, újabb 12 bombát ledobva. Szeptember 17-én 11 óra 30 perckor újból a vasútállomást, a villanygyárat és a nagymalom környékét támadták, ekkor 20-22 bomba végzett pusztítást. Majd 12 óra 31 perckor kötelékben hajtottak végre szőnyegbombázást a Kossuth Ferenc utca vonalában. Mintegy 80 bombát dobtak le a város belső részeire, ahol semmiféle katonai célpont sem volt, felelősségre vonás természetesen azóta sem történt. Itt másnap 53 bombakráter tátongott. 

Október 29-ének délelőttjén újabb bombatámadás érte a szinte teljesen megsemmisült kisvárost: újból a vasútállomást, a körülötte lévő objektumokat és a telepi lakóházakat támadták. A légicsapás újabb 6 civil áldozatot követelt. November 1-jén pedig egy vonatszerelvényt ért pusztító légitámadás, amelyben újabb 15 ember élete hunyt ki. 

A bombázások után a szovjet hadsereg 1944. november 4-én elfoglalta Ceglédet. Utána még éveken keresztül folytatódott a terror, hiszen a szovjet katonák még 1953-ban is lelőttek egy fiatal lányt, amiért az ellenkezett, mikor kedvüket akarták tölteni vele. 

Az 1944. augusztus 29-én 11 óra 11 perckor az óvóhelybe csapódott bomba áldozatainak emlékművet állítottak a szörnyűség 50. évfordulóján, 1994-ben.