Sokan elmondták már, hogy a 2010-es esztendő a kárpát-medencei magyarság számára sorsfordító jelentőséggel bír. Ez a megállapítás teljesen helytálló annak ellenére is, hogy a különböző nemzeti szervezetek mind másban látják a sorsunk fordulásának lehetőségét.

2010 a parlamenti és önkormányzati választások éve. Sokan ettől várják az esélyt, hogy sorsunk irányítását újra a kezünkbe vehessük. Mások az újra eljövő történelmi lehetőségben bíznak. Vannak, akik úgy hiszik, hogy az elmélyülő gazdasági válság következtében jöhetnek olyan változások, amelyek segítségével megfordulhat a sorsunk. Míg megint mások az egész világot alapjaiban megváltoztató, mindent elsöprő járványtól várják a változások eljövetelét.

Talán mindegy is, mi hozza el számunkra a régen várt újjászületést, egy a fontos: a 2010-es esztendőben nagy események fognak történni, amelyekre nem várhatunk ölbe tett kézzel. Fel kell készülnünk a ránk váró feladatokra. Fontos, hogy tudatosan készüljünk arra, hogy mi a nemzet szíve vagyunk, az a szűk kiválasztott réteg, akiknek az országot vezetni kell. Sajnos mielőtt idáig eljutunk, még hatalmas megpróbáltatások és kihívások várnak ránk. A regnáló illegitim hatalom fideszestől, mszp-stől együtt fél tőlünk. Tartanak a Jobbik politikai retorikájától, hogy egy fiatal párt olyan támogatottságra tett szert az emberek körében, amelyben négy-öt évvel ezelőtt még talán mi sem hittünk teljes szívvel. Csak reméltük, hogy egyszer majd megtörténhet. A párt tagjai megmutatták, hogyan lehet mindent feláldozva, pénz nélkül, egy, az egész országot behálózó, sejtekből, alulról felépülő pártot létrehozni. Tartanak a Magyar Gárda kollektív bajtársiasságától, az egységes kiállástól és attól, hogy hiába tiltja a hatalom, egyre csak erősödik, növekszik. Egy olyan utat jár, amellyel önmagát tudja a törvények fölé emelni, hiszen a legnagyobb törvényhozó hatalom, a nép, jogosítja fel őket arra, hogy nemzetmegtartó munkájukat tovább folytassák. Tartanak a Magyarok Szövetségétől, hiszen egy olyan önszerveződést indított el, melynek megteremtése döntő befolyással bír az önrendelkezésünk visszaszerzésében. A gazdasági újjászületés alapjait lerakták, már csak gondosan tovább kell építeni a készülődő csodát, melynek példáját egy egész világ fogja követni. Tartanak a HVIM-től, mert van egy mozgalom, amely a kárpát-medencei fiatalok körében egyre népszerűbb, és mert ez a mozgalom nem hajlandó az ő játékszabályaik szerint játszani. Nem hajlandó az állítólagos demokráciát elfogadni és a liberalista szellemiség szerint élni. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom az egyetlen olyan szervezet, mely alapjaiban kérdőjelezi meg a mai magyar társadalom berendezkedését, amely nem fogadja el a trianoni békediktátum által ránk kényszerített határokat. A HVIM egy mozgalom, melyet nem egy tömeg képez, hanem a tömegből hosszú idő alatt kiválasztódott, legrátermettebb fiatalok, akik egy olyan zászló alá tartoznak, mely mindig, minden körülmények között az élen jár. A mozgalom a konzervatív értékrendhez radikálisan ragaszkodik. Ezektől az értékektől semmilyen körülmények között nem távolodik el. Ha kell, az elnyomó hatalom erőszakára bármely eszközt megragadva ad választ.

A hatalom képviselői a nemzeti mozgalmaktól külön-külön tartanak, de van egy valami, ami félelemmel tölti el őket, és izzadó tenyérrel szorongatják az izraeli repülőjegyüket. Ez a valami csupán egy szó, mely megváltoztathatja a történelmünket, elhozhatja a magyar feltámadást. Én ebben az egy szóban látom a magyar újjászületés zálogát. Ez a szó az összefogás.

Muszáj a radikális nemzeti oldalnak zárt egységbe tömörülnie, melyen nem képes rést ütni az illegitim hatalom egyetlen fegyvere sem. Nem szabad, hogy elhiggyük az aljas rágalmaikat, mellyel próbálják az összefogásunkat szétverni. Nem szabad felülnünk ezeknek a híreszteléseknek, pletykáknak. Számíthatunk arra, hogy ezek a hazaárulók, akik most hatalmon vannak, minden eszközt be fognak vetni annak érdekében, hogy megmeneküljenek az elszámoltatás elől. Ennek a legegyszerűbb módja az, ha nem engednek olyan politikai erőt a hatalom közvetlen közelébe, amelyiknek érdeke lenne az elszámoltatás. A nemzeti oldalon sokak számára, látható, hogy már nemcsak recseg a demokrácia ácsolt teknője, hanem hamarosan el is fog süllyedni, de a regnáló hatalom minden erejével megpróbálja majd a víz tetején tartani a gályáját. Elhihetjük, hogy nem fognak visszatántorodni az erőszaktól és a bebörtönzések folytatásától sem. A mai napon is 12 honfitársunk politikai okokból börtönben van. Nagy valószínűséggel a választások közeledtével ez a szám tovább fog nőni és nem kizárt, hogy az újabb előállítottak a nemzeti mozgalmak vezetői közül fognak kikerülni. Ezek a mindenre elszánt bűnözők attól sem riadnának vissza, hogy 2010. március 15-én a 2006-os eseményeket megismételjék, azzal a különbséggel, hogy már éles lőszerrel lőnek az emberek közé. Tudják, hogy az elszámoltatástól csak úgy menekülhetnek meg, ha a nemzeti radikális oldal összefogását darabokra szaggatják, ha kell ezt emberéletek árán is megpróbálják majd megtenni. A 2010-es év a magyarság történelmének legkegyetlenebb és legsötétebb éve lesz, de a pirkadat előtt a legsötétebb az éjszaka.

Ha összefogásban egymásból erőt merítve nézünk a 2010-es évvel szembe, akkor át fogjuk vészelni ezeket a viharos hónapokat és közösen győzelmet arathatunk az elnyomó hatalmak felett. Félre kell tennünk az egyéni ambícióinkat és sértődéseinket mikor a nemzet jövője múlik rajtunk, akkor a saját érdekeinknél fontosabb dolgokat kell szem előtt tartanunk. Ne felejtsük el, 15 millió magyar honfitársunkért tartozunk most felelősséggel, még ha ők a helyzet komolyságát nem is fogják fel, ő értük is nekünk kell harcolnunk.

Mindenkinek kitartást, a harchoz és a munkához pedig erőt kívánok!

Továbbra is töretlen hittel bízva a magyar feltámadás eljövetelében, tisztelettel:

ifj. Bálint István

HVIM Cegléd elnök